Két gyerekkel az élet

Miért vagyunk féltékenyek egymásra?

Amikor egy nő már nagyon szeretne babát, az összes körülötte lévő terhes nőre féltékeny lesz. Akarva, akaratlanul.

Sajnos én is így jártam az első terhességemnél is, és most is. Tudom, mi nagyon szerencsések vagyunk, hogy mindkét baba ilyen hamar összejött. Mások nem ilyen szerencsések, vannak, akik éveket próbálkoznak, mire akár spontán, akár segítséggel sikerül teherbe esniük.

Anno Emilivel 5 hónapot próbálkoztunk, amikor terhes lettem. Mivel novemberben estem teherbe, mire orvoshoz tudtam menni már december eleje volt. Arra gondoltunk nem szólunk senkinek, megvárjuk a karácsonyt, és ez lesz a nagyszülőknek az egyik karácsonyi ajándék. Nem pont úgy sült el a dolog, ahogy vártuk, ugyanis volt valaki, aki nem tudott velünk úgy örülni, ahogy szeretett volna. Ugyanis mint utólag kiderült, a férjem testvéréék már régóta próbálkoztak, de sajnos nem jött össze nekik a baba.

 

 

Fotó: google.com

 

Amikor bejelentettük, láttam a sógorom feleségén, hogy valami nem stimmel, egyből szomorkás lett az arca, nem is kérdezgetett úgy, sőt, utána az egész terhességem alatt sem. Amikor közben elmesélte, hogy azért reagált úgy, ahogy, teljesen megértettem az érzéseit, és nagyon sajnáltam. Nem is meséltem neki magamtól a babáról, kizárólag akkor, ha ő kérdezett valamit. Azóta egy kisfiú és egy kislány boldog anyukája. 🙂

Most, másodjára megint így jártam, csak most a saját testvéremmel. Már régebben nekiálltak próbálkozni mint mi, és nekünk hamarabb, ismét 4 hónap alatt összejött a baba. Iszonyatos érzés volt elmondani neki, hogy babát várok, tudtam mennyire rosszul fog esni neki. Nagyon örült a hírnek, de utána rajta is ugyanazt láttam, amit anno a sógorom feleségén. Néha néha elbambult, szomorkásan, aztán visszatértek a gondolatai.

Tudom, a második terhesség mindig más, mint az első, már nem övezi akkora figyelem a kismamát, mint az első babánál. Én sem várom el, hogy ugyanúgy viselkedjen a család. Csak rossz, hogy amikor mesélnék, akkor inkább nem teszem, mert tudom, hogy rosszul esik neki, még ha nekem nem is mondja. Én pedig nem akarom még jobban bántani az érzéseit. Azt is tudom, hogy nem direkt féltékeny – nem is biztos, hogy ez a legjobb szó erre – hanem csak úgy jönnek ezek az érzések.

 

Fotó: google.com

 

Szerintem ha bárkinek a környezetében van olyan, akinek rosszul eshet a másik terhessége, meg kell érteni, és nem bombázni az ultrahang képekkel, azzal, hogy milyen rosszak ezek a reggeli rosszullétek, hiszen ő azt kívánja, bárcsak neki is lennének ilyen tünetei.

Tiszteletben kell tartani a másik érzéseit, és csak akkor mesélni, amikor tényleg kíváncsi lesz rá, amikor ő késznek érzi magát arra, hogy meghallgassa a tapasztalatainkat, amin épp keresztül megyünk.  

 

Nektek volt olyan a környezetetekben, aki nem tudott úgy örülni annak, hogy babát vártok?

 

 

 

Köszönöm hogy elolvastad a bejegyzést. Ha tetszett, köszönöm hogy megosztod a barátaiddal is. :)

Ha vicces, vagy még több érdekes, személyes dolgot olvasnál, csatlakozz a facebookon is. :) 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!